Kárpátalja. Nagymuzsaly. Pusztatemplom.

. Kelet felé fekvő, a tízszögnek öt oldalával zárt szentélye páratlan a maga nemében; sarkaiban maiglan meglátszanak a boltgerincek gyámkövei: a templom két széléről magasra emelkednek viharral dacoló tűzfalai; a gazdag tagozatú, fekirányos párkányzattal végződő csúcsíves kapuja fölött négylevelű rózsa s ezenfelül fent a homlokfal csúcsában más díszítményű kerek ablak látszik; a hajó déli falában két körívvel zárt, román stílusú ablakcsarnokát most kődüledék, repkény, bozót lepte be, ami a romnak még regényesebb alakot ad."
Lehoczky Tivadar Beregvármegye monográfiája című műve III. kötetének 829. oldalán ír így vidékünk e nevezetes történelmi emlékművéről. Lehoczky Tivadar szerint a templom alapítója Erzsébet királyné, Nagy Lajos királyunk édesanyja volt, aki a XIV. században többször megfordult vidékünkön, Beregszászban udvart tartott fenn, a város jótevője volt.
Beregszász ekkor még Lamperháza néven szerepelt az okmányokban, már virágzó település volt. Erzsébet királyné és Nagy Lajos uralkodása alatt megélénkült kereskedelme, fejlődött a földművelés, állattenyésztés. Nagy Lajos 1342. szeptember 2-án kelt kiváltságlevelében kihangsúlyozta, hogy Lampertháza szabad királyi városnak tekintendő, ugyanis határszélen fekszik, így megérdemli, hogy különös kiváltságokban részesüljön és pallosjoggal rendelkezzen A király feljogosította a város bíróságát. hogy a határában elfogott bűnözők felett ítélkezzen, lakosai csakis a helyi hatóságoknak tartoztak engedelmességgel. Elrendelte, hogy a tárnokmester legalább 4-5 évente felkeresse a várost, amikor őt illendően kellett fogadni. A város minden évben tíz ötvenköbös hordó bort volt köteles szállítani a munkácsi várnak. Lakosai a királyi birtokhoz tartozó erdőkben szabadon vághattak épület- és szerszámfát, gabonájukat őrlésre bárhova elvihették.
Nagy Lajos és Erzsébet királyné anyagilag bőkezűen támogatták vidékünket, Beregszászt, amely uralkodásuk éveiben Felső-Magyarország egyik legvirágzóbb városa lett.
Erzsébet királynő volt a beregszászi római katolikus templom alapítója. Neki tulajdonítják az egykori kismuzsalyi templom felépítését is, amely a vidék egyik legszebb és leggazdagabb temploma lehetett. Kismuzsalyt 1566-ban a tatárok, 1657-ben a lengyelek rombolták le. Ekkor pusztulhatott el a templom is. A megrettent lakosok egy része a hegyekbe menekült, barlangokban, üregekben rejtőzködött el az ellenség elől. Az egyik ilyen üregben 1831-ben csontvázakat találtak. Az üreg bejáratánál férfi csontváza feküdt, jobbjánál kard hevert. A többiek, főleg nők és gyerekek, fekvő vagy ülő helyzetben fogadták a halált. Egy kőpadon ülő nőtetemet mellette térdeplő férfi mindkét karjával átölelve tartott, a nő karjában egy csecsemő csontváza feküdt. Az üreg bejáratánál félig elolvadt kénkő darabokat találtak a régészek, amiről arra következtettek, hogy a bennszorult embereket kéngázzal fojtották meg.
1657 után sem Kismuzsalyt, sem templomát nem építették újjá. A lakosság Nagy-Muzsalyba költözött. A templom romjait kikezdte az idő vasfoga. Állítólag köveinek egy részét a többször lerombolt, felégetett beregszászi római katolikus templom újjáépítésénél használták fel.